Let's go anywhere

Morro Bay / Big Sur

2016. november 20. - vjulianna

img_5383_jpg_2.jpgSoha nem szoktam használni a Lonley Planet útitárskereső oldalát, de valamiért egyik délelőtt ráakadtam, és azt böngésztem. Találtam egy nagyon szimpatikus holland lányt, aki a leírásból úgy derült ki, hogy nagyjából arra jár, mint én, és útitársat keresett. Nem gondoltam, hogy bármi is lesz belőle, de írtam neki. 10 perc múlva lent ültünk a konyhába és a közös utazásunkat szerveztük. Ugyanis rögtön válaszolt és kiderült, hogy már ő is pont Santa Barbarán van, ráadásul ugyanabban az icipici hostelben, mint én. Erre mekkora esély volt? Rögtön megvolt a kölcsönös szimpátia, úgyhogy elterveztük a hogyan továbbot. Ő pár nappal ezelőtt bérelt egy autót LA-ben és ahhoz keresett útitársat, hogy a híres és csodaszép part menti úton a Big Suron eljusson San Franciscóba. Nekem is pont ez volt a tervem Santa Barbara után, csak még nem tudtam, hogy mivel menjek, mert ha busszal megyek, akkor nyilván nem látom ezeket a gyönyörű helyeket. Úgyhogy hatalmas szerencse volt, hogy Yvonnera találtam.

Aznap este elbúcsúztam Santa Barbarától, gyorsan jött a döntés, pedig még maradtam volna, de így volt a legjobb. Sétáltam még egyet a városban, megnéztem a hippergiccses naplementét a parton. És megfogadtam, hogy ide még visszajövök.:)

 Másnap reggel, reggeli után útnak is indultunk. Mikor beszálltunk a kocsiba, elkezdtek bömbölni Yvonne kedvenc számai, amik történetesen az én kedvenc zenéim is voltak. Itt már tudtam, hogy jó csapat leszünk.:) Nagyjából az ő útiterve alapján haladtunk, mert neki legalább volt, de kérte, hogy szóljak, ha nekem is van valami kívánságom. Hát volt! Tudtam, hogy ha most nem rukkolok elő vele, amikor kocsi van a fenekem alatt, akkor sose jutok el Neverlandhez (Michael Jackson házához) . A ház pont útba esett, úgyhogy ez volt az első állomásunk. Másnak talán nem jelent ekkora dolgot, de ez nekem nagyon fontos volt. Ugyan semmit nem lehetett látni egy nagy kapun, és rengeteg ereklyén kívül, de eszméletlen hangulata volt a semmi közepén ennek a helynek. Nagyon hálás vagyok, hogy elmentünk ide.


img_5270_jpg_2.jpg

Ezután következtek a gyönyörű tájak, hatalmas hegyek, olyanok, amiket előtte még sosem láttam.  Egész nap kocsikáztunk, és ha láttunk egy szimpatikus helyet megálltunk pihenni, enni, fotókat csinálni. Nem volt kijelölve nagy táv erre a napra, kb. 200 km-t kellett megtennünk, mert estére Morro Bayre kellett érnünk. Bevallom őszintén azelőtt nem hallottam még erről a helyről, de amikor odaértünk már láttam, hogy nagy hiba volt, mert valami káprázatos volt. Egy mini halászfalu az óceánparton, ami a Morro Rock nevű hatalmas szikláról híres. Talán ez az egyetlen látnivaló a faluban, de ez megéri minden kitérőt. Elmentünk megnézni a sziklát, amíg tudtuk körbejártuk. Majd leültünk a partra nézni a szörfösöket, akik a kb. 5 fokos vízben lubickoltak, és megnéztük a naplementét. Csodálatos volt. Sokat beszélgettünk, azt ne kérdezzétek, hogy de nagyon jól elvoltunk. Yvonne nagyon sok erőt adott, látta, hogy nagyon letört vagyok és hiányzik mindenki otthonról. Sokat mesélt ő is az utazásáról, és mondta, hogy higgyem el, hogy a végére majd belejövök, és haza se akarok menni. Hát igaza volt.:)

 

img_5251_jpg_2.jpg

dsc01782_jpg_2.jpg

img_5279.JPG

Egy Inn-ben szálltunk meg, tudjátok ezek azok a (félelmetes) útszéli motelek, amik az utcáról nyílnak, és csak egy szoba és fürdő van csak bennük, mint a Psycho c. filmben.:)) (csoda, hogy féltem) Már aludtam egyedül egy ilyenbe Santa Barbarán és az valóban nagyon félelmetes volt, és egyben a legdrágább szállásom is. De ez nagyon hangulatos volt, az ablakom pont a sziklára nézett. Sok helyen benne van a hostel vagy motel árában a reggeli. Hát erre hamar rájöttem, hogy ez nem a az a jófajta magyar svédasztalos reggeli. A motelben csomagolt muffint vagy palacsintát jelent, a hostelben pedig sajátkészítésű palacsintát, amire rakhatsz juharszirupot, mogyoróvajat, lekvárt vagy nutellát. Na, ez pont két reggeli erejéig csábított el. Egy ideig nem akarok több palacsintát vagy muffint enni.

 

A második napra a Big Sur volt betervezve,ez egy 140 km-es tengerparti útszakasz. Ami nekem is nagy vágyam volt, és ezért vagyok a leghálásabb, hogy összeakadtunk, mert ez egy tipikus olyan hely, amit autóval érdemes megnézni. Ez a híres szerpentines óceánparti út, ahol egyik oldaladon a hatalmas hegyek vannak, a másik oldaladon meg a végeláthatatlan óceán. Nagyon sok kilátó ponton megálltunk és órákig csak gyönyörködtünk a tájban. Soha nem láttam még ilyen végtelen dolgot azelőtt. Az idő is csodálatos és nagyon tiszta volt. A szállásunk este a nagyon hangulatos Montereyben volt. A híres Carmel mellett, ami a gazdagok nyaralóövezete, a milliársos nyaralók és golfpályák között lehet kocsikázni. Montereyben egy finom olasz vacsorával zártuk a közös kirándulásunkat.  Másnap reggel korán kellett indulnunk, hogy délre San Franciscóba érjünk és leadjuk a kocsit a reptéren. Yvonne innen indult tovább New Yorkba, én meg mentem felfedezni San Franciscót immár egyedül.

 

img_5319_jpg_2.jpg

img_5330.JPG

 

img_5350_jpg_2.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://letsgoanywhere.blog.hu/api/trackback/id/tr8811974594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.